Sünök ektoparazitái és zoonotikus kórokozói 122 353 Több, egzoti- kus sünfajt is házikedvencként tar- tanak A vadon élõ keleti sün védett ■ VADON ÉLÕ ÁLLAT A sünök ektoparazitái és a sünökbõl kimutatott zoonotikus kórokozók Irodalmi áttekintés Rigó Krisztina 1* , Majoros Gábor 1 , Jablonszky Mónika 1 , Molnár Viktor 2, 3 , Tóth Mária 4 , Földvári Gábor 1 K. Rigó – G. Majoros – M. Jablonszky – V. Molnár – M. Tóth – G. Földvári: Ectoparasites and zoonotic pathogens of hedgehogs. Literature review 1] SZIE-ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék. István u. 2. H-1078 Budapest. *E-mail: rigo.krisztina@ aotk.szie.hu 2] SZIE-ÁOTK, Belgyógyászati Tanszék és Klinika 3] Fõvárosi Állat- és Növénykert, Állat- egészségügyi és Természetvédelmi Osztály 4] Urbanizációs Kutatócsoport 134. 353–360. 2012/6 Összefoglalás. A szerzõk, irodalmi összefoglalójukban áttekintést nyújtanak a hazai vé- dett keleti sünben, az Európában õshonos sünfajokban és a fogságban tartott sünök- ben és sünszerû emlõsökön elõforduló legfontosabb ektoparazitákról, valamint egyes zoonotikus jelentõségû vírusokról, baktériumokról, egysejtûekrõl és gombákról. Summary. The authors give a review on the ectoparasites and some potentially zoonotic viruses, bacteria, protozoa and fungi carried by exotic and European hedge- hog species. Az utóbbi néhány évtizedben egyre növekvõ számban tartanak az emberek kü- lönleges háziállatokat. Hazánkban is ugrásszerûen megnõtt azoknak a fajoknak a száma, amelyek korábban külföldrõl voltak beszerezhetõek, ma már azonban szinte bármelyik nagyobb kisállat-kereskedésben folyamatosan megvásárolható- ak. A megnövekedett fajszám legjelentõsebb hányadát valószínûleg a különbözõ hüllõ-, kétéltû- és ízeltlábúfajok adják, de az emlõsfajok száma is többszörösére nõtt. A Magyarországon újonnan megjelent emlõs házikedvencfajok között (pl. degu, csincsilla, számos mókusfaj) érdekes színfoltot alkotnak a különbözõ tüskés emlõsök, a sünfélék és távolabbi rokonaik, a tanrekek. A leggyakoribb házikedvencként tartott „sünszerû” egzotikus fajok a követ- kezõek: az afrikai fehérhasú törpesün (Atelerix albiventris), a mediterrán sün (Atelerix algirus), a két elõzõ faj hibridje (Atelerix albiventris x algirus), a hosszúfülû sün (Hemiechinus auritus), az indiai hosszúfülû sün (Hemiechinus collaris), ame- lyek mind az Erinaceomorpha rendbe tartoznak, továbbá az Afrosoricida rendbe tartozó, de sünhöz hasonló testfelépítésû kis süntanrek (Echinops telfairi ). E fajok közül hazánkban leginkább a fehérhasú törpesün tartása jellemzõ. Bár az egzoti- kus sünfajok népszerûsége egyre nõ, továbbra is sokan tartják otthonukban vagy szoktatják kertjükbe a hazánkban õshonos keleti sünt ( Erinaceus roumanicus) is, annak ellenére, hogy védettsége miatt e faj tartása engedélyhez kötött. Európában, az utolsó jégkorszak után, mediterrán területekrõl elterjed- ve, három sünfaj alakult ki ( 1. ábra): az európai vagy nyugati sün (Erinaceus europaeus), a kisázsiai sün (Erinaceus concolor), ill. a hazánkban is élõ keleti sün (E. roumanicus), amelyet hosszú ideig az E. europaeus , majd késõbb az E. concolor alfajának tartottak, de ma már önálló fajként ismeri el a tudomány (4, 75). Az európai sünt az 1800-as években Új-Zélandra is sikerrel betelepítették (5), ami bizonyítja e faj alkalmazkodóképességét. A sünök nagy számban meg-