62 Ψ Psychiat Hung 2010, 25 (1):62-73 Bevezetés Minden ember életében elôfordul, hogy új, szo- katlan életkörülménnyel vagy stresszt okozó életeseménnyel szembesül, melyhez valamilyen módon alkalmazkodnia kell. Ennek az alkalmaz- kodásnak a hatékonyságát számtalan tényezô befolyásolja. Ilyen tényezô lehet az egyéni érzé- kenység és a stresszor erôssége, esetleg halmo- zott elôfordulása. Ezek az endogén és exogén okok egymással kölcsönhatásban hozzák létre a megváltozott körülményekre való adaptív vagy maladaptív választ. Alkalmazkodási zavar esetén ez utóbbiról beszélünk, melynek során a sze- mély szubjektív distresszt és érzelmi egyensúly- vesztést él meg, miközben társas és foglalkozá- si funkcióiban jelentôs romlás tapasztalható. Viselkedése gyakran impulzív, a helyzethez, kör- nyezethez való viszonyulása nem az elvártnak megfelelô [BNO-10 (2)], illetve fokozottan ve- szélyeztetett az öngyilkosságra [Runeson és mtsai, 1996; idézi Strain és Diefenbacher 2008 Álomminõség, trauma és öngyilkosság alkalmazkodási zavarban Összefoglalás: Alkalmazkodási zavarban (BNO: F43.2) fokozott az öngyilkossági veszélyeztetettség, illetve erre az ál- lapotra szintén jellemzô lehet az álomminôség specifikus volta. Továbbá az alkalmazkodási zavar, az öngyilkosság és az álomminôség kapcsolatot mutathat az élet során elszenvedett különbözô típusú traumákkal. Mindezen szempon- tokat is figyelembe véve kérdôíves eljárással vizsgáltunk 41 alkalmazkodási zavarban szenvedô és 41 pszichiátriai za- varral nem diagnosztizált, kontrollszemélyt. Eredményeink arra utalnak, hogy alkalmazkodási zavarban jelentôs az öngyilkossági veszélyeztetettség, gyakoribb a rémálom és a negatív érzelmi töltetû álom; és ha ezek a személyek átél- tek valaha tettleges erôszakot, az súlyosabbnak mutatkozott, mint a kontrollcsoport tagjai esetében. Emellett az ön- gyilkossági kísérlet, az álomminôség, a visszatérô álmok és a különféle traumák szintén kapcsolatban állnak egymás- sal. A klinikai gyakorlatot tekintve kiemelkedô jelentôségû eredmény, hogy az öngyilkosság kockázata és a rémálmok gyakorisága – más kutatások eredményeivel megegyezô módon – erôs együttjárást mutat. Ezen kapcsolat vizsgálatunk alapján – Tanansken és munkatársai, 2001 (1) feltételezésével egybecsengô módon – az elszenvedett traumával össze- függésben jelenhet meg. Kulcsszavak: álomminôség; rémálom; trauma; öngyilkossági kísérlet; alkalmazkodási zavar Summary: In adjustment disorder (ICD: F43.2) the danger of suicide is greater, and specific dream quality may be cha- racteristic of this state, too. Moreover adjustment disorder, suicide and quality of dream can be related to different types of trauma the patient had during life. Considering these aspects we examined with questionnaires 41 patients with adjustment disorder and 41 control persons with no diagnosed psychiatric disorder. Our results suggest that in adjustment disorder the danger of suicide is significant, nightmare and dreams with negatíve affect often occur. If these patients went through physical agression, it proved to be more serious than with members of the control panel. Besides, suicide attempt, dream quality, recurring dreams and different traumas also are in relation with each other. From the point of view of clinical practice the result is very important that the risk of suicide and the occurance of nightmares – in accordance with results of other researches – go together strongly. Our study’s conclusion is – agreeing with hypothesis of Tanansken et al. 2001 (1)– this correlation can occur with the trauma the patient went through. Key words: dream quality; nightmare; trauma; attempt suicide; adjustment disorder Kovács Ildikó 1 , Vargha András 2 , Ali István 3 , Bódizs Róbert 4 1 Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, (MTA Pszichológiai Kutatóintézet) 2 Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet 3 Magánpraxis 4 Magyar Tudományos Akadémia, MTA-BME Kognitív Tudományi Kutatócsoport; Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet