HAJNAL György KULTÚRA ÉS TELJESÍTMÉNY A KÖZIGAZGATÁSBAN A szerzô dolgozatában egy közigazgatásban végzett kérdôíves vizsgálat eredményeit összegezi. A kutatás alapkérdése: a közigazgatási szervezetek körében hogyan befolyásolja a szervezeti kultúra a szervezeti tel- jesítményt? A kutatás e kérdést egy hat magyar minisztériumban folytatott kérdôíves vizsgálat révén kísérli meg megválaszolni. Az elmúlt két-három évtizedben a kulturális ténye- zôkre fektetett hangsúly mind a közigazgatás(i refor- mok) gyakorlatában, mind pedig a vonatkozó elmé- letekben határozottan megnövekedett. Wallerath (2000) szerint elméleti perspektívából tekintve e hang- súlyossá válás két fô tényezônek tulajdonítható. Az egyik tényezô az Új Közmenedzsment (elterjedt angol rövidítéssel: NPM/New Public Management) által az igazgatási rendszerek között generált izomorfizmussal függ össze: a konvergáló reformtörekvések gyakran vezettek-vezetnek olyan típusú kérdésfeltevésekhez, mint hogy „miért nem mûködik X koncepció/technika ebben az országban, ha amott mûködött?”. A másik tényezô pedig az adminisztratív rendszerek közötti kapcsolatok intenzívebbé válása, különösen – bár ko- rántsem kizárólagosan – ez európai integráció össze- függésében. E két, Wallerath (2000) által azonosított tényezôn kívül létezik egy harmadik, praktikusabb mozzanat is; nevezetesen a vállalati/szervezeti kultúra fogalmának a nyolcvanas évtized óta tartó, fokozódó megjelenése a menedzsmenttanokban és – gyakorlatokban. A Peters – Waterman (1982, 1986), illetve – specifikusan a köz- igazgatás vonatkozásában – Osborne és Gaebler (1992, 1994) munkájában gyökerezô vonulat központi motívuma a közigazgatás kulturális átalakítása-áta- lakulása. Driscoll – Morris (2001 p. 807) megfogal- mazásában: „A közszektor-reformok gyakorlatának és retorikájának középpontjában az adminisztratív kultú- ra menedzsertípusú, piac- vagy ügyfélirányú re-orien- tációja állt”. A kultúra szerepének hangsúlyozása mögött végsô soron az a feltételezés húzódik meg, hogy a „mened- zser típusú” kultúra térnyerése – bármit jelentsen is az – a közigazgatási szervezet oldalán kedvezô mûködé- si-magatartási változásokat indukál. E változások kö- zül elsôsorban a megnövekedett szervezeti teljesíményt (Gordon - DiTomaso (1992), illetve a fokozottabban ügyfélorientált mûködést és a jobb szolgáltatási minô- séget (Driscoll - Morris 2001) szokták hangsúlyozni. A fôsodorbeli NPM-irodalom nemcsak a szervezet „magatartásában” vár kedvezô változást, hanem a kul- turális változás kívánatos módja-iránya tekintetében is állást foglal. Eszerint a várt szervezeti szintû változá- sokat elsôsorban a „divatjamúlt, bürokratikus kultúrá- nak” egyfajta vállalkozói, teljesítmény- és innováció- orientált kultúrával történô felváltásától remélhetjük. Ez a mozzanat az NPM elméletének és gyakorlatának egyaránt egyik középponti eleme (Driscoll – Morris, 2001 pp. 807-808; Gow – Dufour, 2000; Moe, 1994-et idézve, Hajnal, 2005, vö. még Gore, 1993; OECD, 1996; Parker – Bradley, 2000 pp. 130-131). Ezen, az irodalomban gyakran megjelenô és megle- hetôsen „erôs” hipotézis tekintetében – némileg ellent- mondásos módon – viszonylag kevés empirikus kuta- tás áll rendelkezésre (Gordon – DiTomaso, 1992 pp. 783-784). A jelen tanulmány célja ezen empirikus bázis bôvítése. A kutatás alapkérdése: a közigazgatási szervezetek körében hogyan befolyásolja a szervezeti kultúra a szervezeti teljesítményt? A kutatás e kérdést egy hat magyar minisztériumban folytatott kérdôíves vizsgálat révén kísérli meg megválaszolni. VEZETÉSTUDOMÁNY XXXVII. ÉVF. 2006. 4. SZÁM 2