Az abdukció mint szakértői eljárás a tanulási zavarok felfedésében Vida Gergő* DOI: 10.21549/NTNY.36.2022.1.7 A tanulási zavarral küzdő tanulók aránya hazánkban folyamatosan nő (KSH, 2019) és a köznevelés Pareto-elemzése (Mrázik, 2017) azt mutatja, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók integrációja áll a problémák jelentős hányadának háterében. Ugyanakkor nincs a tanulási zavar azonosításában használható egységes meghatározás, mely tanulói ké- pességteszt-eredményekhez rendelhető lenne. Releváns kérdés tehát, hogy milyen elvek alapján azonosítható a tanu- lási zavar. Ennek kialakítása segítséget jelenthet a hétköznapi pedagógiai praxis számára a tekintetben, hogy mikor kezdeményezzen vizsgálatot. Emellet segítség lehet a tanulási zavar megállapításában is. Hiányában nem alkotható egységes elmélet a tanulási zavarról, ami hatással lehet a diagnosztzáló, ellátó rendszerre és a teljes köznevelésre. Nem a diagnosztkus értékelést és szűrést jelentéktelenít el, hanem a kapot eredmények dekategorizációs értelme- zését vett előre, és azzal a kockázatal jár, hogy a kapot eredmények egységes értelmezése lehetetlenné válik. A di- agnosztkát végző szakember autonómiája és felelőssége ezáltal nő. Kvanttatv kutatás (Vida, 2020) igazolja, a tanu- lási zavar kategóriája sem a tanulási, sem a kognitv képességek alapján nem egységes. Az is igazolást nyert, hogy a feltárt képességprofl egy szűk szegmense, a memória kap szerepet a tanulási zavar megállapításában. Ez jelenleg a hazai köznevelésben elterjedt oktatási gyakorlatal függ össze, amely igazoltan (Vida, 2020) a küldő pedagógusok ta- nulási zavarról való vélekedésén alapul. A hátérben meghúzódó vélekedések, nézetek és elméletek kvalitatv eljárá- sokkal feltárhatók. A tanulmány arra keresi a választ, hogy a vizsgálatot végző szakértők stratégiája a tanulási zavar diagnosztzálása során indukcióként, dedukcióként esetleg abdukcióként értelmezhető-e. Kulcsszavak: abdukció, kvalitatv kutatás, tanulási zavar Bevezetés A tanulási zavar azonosítására hazánkban gyógypedagógiai és pszichológiai teszteket használnak orvosi anam- nézis felvétele mellet (Nagyné & Torda, 2015). A gyógypedagógiai tesztek iskolai készségeket vizsgálnak, sztenderdizálásuk részben megtörtént. A pszichológiai vizsgálat az érintet gyermekek intelligenciáját méri, de egyes nemzetközi és szaktudományos trendeknek megfelelően (Fletcher, 2012), valójában csak a munkame - mória szegmensére koncentrál a diagnosztka a megalkotot proflban. Ezt a továbbiakban részletesebben ki- fejtjük. Az intelligenciavizsgálat hazai populációra vonatkozó sztenderdizálása megtörtént (Nagyné & Szeren - csés, 2008). A tesztek alkalmazását és a levonható következtetések megfogalmazását protokoll és törvényi rendelet szabályozza. A felsorolásban szereplő tesztek mindegyike kvanttatv eljárásnak tekinthető, és diag- nosztkus, normatv értékelésre terjed ki a kompetenciahatáruk (Arató, 2017). Ezek alapján feltételezhető, hogy jól körülírt elmélet vezérli a diagnosztkus folyamatot, mely egyértelműen lehatárolja a kvanttatv mérések eredményeiből levonható következtetéseket. Ezek a következtetések rende- * Adjunktus, Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar, vida.gergo@sopron-uni.hu 135