Szerb Antal és Skandinávia – irodalmi élmények, források, képzetek és hatások * Csúr Gábor Attila A fjordokról hozott fotók, Ó Lofotok, ó, lofotok. (Szerb 2017, 211) 1. A par excellence könyvember – bevezető A cím megtévesztő lehet. Szerb Antal ugyanis sohasem járt Skandináviában, és svédekkel is csupán franciaországi könyvtárlátogatásai során találkozott. Vi- szont Szerb, ahogy Havasréti József állítja, „par excellence könyvember volt” (2019, 14), és olvasatai sok esetben a skandináv klasszikusok mély ismeretéről tanúskodnak. A tanulmányban ezért elsőként azt szeretném bemutatni, hogy a szerző milyen személyes irodalmi élményeken keresztül próbálta megérteni az észak-európai kultúrát. Ezután rávilágítok arra, hogyan érvényesülnek primer- és szekunder-forrásművek Szerb Antal skandináv irodalommal foglalkozó írá- saiban. A következő, egyben legterjedelmesebb fejezet azzal foglalkozik, hogy milyen képet közvetít a szerző a XIX. század második felének és a XX. szá- zad első évtizedeinek dán, norvég és svéd irodalmáról és a térségről általában. Utóbbi kettő szakasz esetében elsősorban A világirodalom történeté re fogok hi- vatkozni. Végül pedig megkísérlem vázlatosan körüljárni, hogy a két világháború között kibontakozó szellemtörténeti iskola egyik legfontosabb és hatástörténe- tileg talán legjelentősebb irodalomtörténeti összefoglalója hogyan befolyásolta és befolyásolja a romantika, a realizmus, az úgynevezett modern áttörés 1 vagy a naturalizmus dán, svéd és norvég képviselőinek magyarországi fogadtatását. Írásom tehát egyrészt filológiai-irodalomelméleti jellegű, másrészt pedig kiterjed az irodalmi nyilvánosság különféle felületeinek kritikai vizsgálatára. * Jelen tanulmány a Filológiai Közlöny 2019/4-es számában jelent meg. A pontos oldalszá- mok a nyomtatásban megjelent lapszámban keresendők. 1 Az elnevezés a dán irodalmár Georg Brandes (1842–1927) azonos című összefoglaló mun- kájára vezethető vissza (Georg Brandes, Det moderne gennembruds mænd, 1883) A témaadó írásban Brandes megnevezi azt a néhány fontos szerzőt, akik véleménye szerint megújították az észak-európai irodalmakat: ezek között volt Jens Peter Jacobsen, Holger Drachmann, Erik Skram, Edvard Brandes, Sophus Schandorph, Henrik Ibsen és Bjørnstjerne Bjørnson. A listát a skandináv irodalomtörténet-írás gyakran igen tágan kezeli.