A DIASZPÓRA POLITIKAI DIMENZIÓI Gazsó Dániel (Nemzetpolitikai Kutatóintézet; Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara) A tanulmány beérkezett: 2020. január 9. – opponálás: 2020. január 14. – február 27. – véglegesítve: 2020. március 16. ÖSSZEFOGLALÓ Tanulmányom célja, hogy átfogó képet nyújtson a diaszpórapolitikákról, különös tekintet- tel a kelet-közép-európai, és azon belül is a magyarországi gyakorlatokra. Miért és milyen körülmények között alakultak ki a diaszpórapolitikák ebben a térségben? Vannak-e ha- sonlóságok e tekintetben a különböző államok között, és ha vannak, mivel magyarázhatók, honnan eredeztethetők? A tanulmány első felében ezekre a kérdésekre keresem a választ. Ezt követően Magyarország diaszpórapolitikai gyakorlataira fókuszálok, kiemelt figyelmet fordítva a 2010 utáni időszakra. Az egyre bővülő politikai ágazatot négy szinten elemzem: 1) a törvényhozás szintjén; 2) a döntéshozó testületek és egyeztető fórumok szintjén; 3) a programok szintjén; valamint 4) az anyagi támogatások szintjén. Kulcsszavak: diaszpórapolitikai gyakorlatok Q anyaország Q Kelet-Közép-Európa Q Magyarország A kormányok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a különböző emigrációs hullámok következtében külföldön kialakult és idővel intézményesült diasz- póraközösségekre. Míg az 1980-as években alig néhány diaszpóraügyekkel foglalkozó állami intézmény létezett, addig mára az Egyesült Nemzetek or- szágainak több mint fele rendelkezik vele, némelyikük minisztériumi szinten (Gamlen et al., 2013). Mindez azt is jelzi, hogy a globalizáció folyamataival lét- rejött, országhatárokat átívelő diaszpórikus kapcsolathálók nem hozták el a modern nemzetállamok korának végét. A feltételezésekkel ellentétben a hi- degháborúból győztesen kikerült liberalizmus eszméje nem kovácsolta egyet- len globális közösséggé az emberiséget. 1 Az önmeghatározás és a világrend konstrukciójának továbbra is meghatározó tényezője maradt a nemzeti iden- titás, és az azt alakító nemzetpolitikák. A megújult társadalmi, politikai és gazdasági környezet nem vetett véget a nacionalizmusnak, pusztán új keretek Politikatudományi Szemle XXIX/2. 47–67. pp. © Társadalomtudományi Kutatóközpont https://doi.org/10.30718/POLTUD.HU.2020.2.47