Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek XVIII. évf.  2021  1 15 Hajdú Zoltán Az állami beavatkozások szerepe a centrum-periféria viszonyrendszer formálásában Baranya megyében az államszocialista korszakban (1949-1990) 2 A központi hatalom az államszocialista korszakban korábban soha nem látott mértékben és mélységben vállalt szerepet az országos és megyei szinten egyaránt a települések közötti kapcsolatrendszerek formálásában. Az 1949-re kiépült pártállam az alkotmányos berendezkedéssel, a közigazgatás területi-, központ- és funkcionális rendszerének kialakításával, a tanácsrendszer formalizált hierarchikus rendjének meghatározásával, majd működtetésével meghatározó szereplővé vált a közigazgatási centrum – periféria rendszer formálásában. A működő közigazgatási struktúra és a területfejlesztés „összehangolása” folyamatosan napirenden volt a korszakban. Kolta János – jogász, tudományos kutató, egyetemi oktató - az országos tervek „lebontásakor, megyei szintű értelmezésekor” radikalizmusával többször túlment az országos törekvéseken. 1965-ben a megye településeinek nagyobb részét az „elhaló települések” kategóriába sorolta. Az 1971. évi OTK Baranya megyében is hierarchikus fejlesztési központkategóriákat (és hozzájuk rendelt körzetetek) jelentett, valójában városfejlesztési koncepció volt. A megyei redisztribúció révén Pécs és a kijelölt középfokú központok kitüntetett szerepet kaptak. A kiemelt alsó fokú központok szintjén még értelmezhető volt a fejlesztési törekvés, de „lejjebb” már nem. Az „egyéb” települések még a napi működéshez szükséges forrásokhoz is alig jutottak hozzá. A kormány előbb módosította, majd 1985-ben hatályon kívül helyezte az OTK-t, a rendszerváltás kezdetekor más kérdések kerültek előtérbe. Kulcsszavak: Baranya megye, településhálózat-fejlesztés, közigazgatási szervezés, OTK, közigazgatási centrum – periféria viszony JEL-kód: H83 https://doi.org/10.32976/stratfuz.2021.16 Bevezetés Baranya megye demográfiai, társadalmi, gazdasági, településhálózati tekintetben szinte „mintázta” Magyarország egészét. A megyeszékhely Pécs centrális topográfiai elhelyezkedésű, az országos jelentőségű és helyiérdekű vasútvonalakkal megerősítették térszerkezeti pozícióját. A megye az „átlag szintjén” aprófalvas jellegű, de egyes járások (különösen a mohácsi) esetében jóval összetettebb településállomány és vonzáskörzet-rendszer alakult ki. A sok nemzetiségű jelleg brutális etnopolitikai beavatkozásokat hozott 1944-től. A holokauszt, majd a németek jelentős részének elűzése, a kiűzött felvidéki magyarok betelepítése alapvető változásokat eredményeztek. A megye területi, településhálózati, települési folyamataiban az államszocializmus időszakában kiemelten jelentek meg országos nagypolitikai, szakpolitikai beavatkozások. A szénbányászat fejlesztése, majd az uránbányászat megjelenése és felfutása alapvető térszerkezeti hatásokkal is járt a megyében, mindenekelőtt Pécs szélesebb térségében. Pécs minden tekintetben meghatározóbb szerepet játszott a megyén belül, mint Budapest az országban. Baranya és Pécs abban a tekintetben is sajátosságokat hordozott, hogy a jogi, majd közgazdasági egyetemi és főiskolai földrajzoktatás révén, több szakterületen helyben rendelkezett jelentős humánerőforrásokkal, a Dunántúli Tudományos Intézet révén 1943-tól - változó profilok és intenzitás mellett – területi fókuszú kutatási háttérrel is. A pécsi építészeti tervező műhely nem csak országos, hanem nemzetközi figyelmet is kapott. 2 A kutatás a „Kormányzási kihívások periférikus térségekben” című NKFI 132294 számú OTKA keretei között folyik.