103 Szilárdi Réka Posztmodern identitáskultúra a magyarországi neopogány közösségekben tanulmány témája tágabb értelemben egy manapság nemzetközi szinten széles körben kuta- tott jelenségcsoport, az úgynevezett neopogány csoportok identitásnarratívájának vizsgálata. A szerző izgalmasnak ítéli azt a felvetést, hogy az újpogányságnak egy olyan sajátos magyar vonat- kozású ága alakult ki, amely a vallási és a nemzeti identitás összefonódásának tekintetében, és esetlegesen a politikai preferencia szempontjából nézve érdekes trendeket mutathat. Hipotézise szerint a közösségek a posztmodern léthelyzetre olyan ellenmagatartással válaszolnak, amelyben minél átfogóbb, egyetemesebb érvényű önmeghatározást kísérelnek meg kialakítani, azaz töre- kednek arra, hogy plauzibilis egységbe ötvözzék a nyelvi - nemzeti, a vallási és esetlegesen poli- tikai identitásformákat, valamint hogy bizonyos szempontból ezek a mozgalmak úgy viselked- nek, mintha szervező elvük az etnicitás lenne. Ez korántsem azt jelenti, hogy így ítéli meg őket a többségi társadalom, hanem éppen fordítva, a vizsgálandó entitások sok esetben a kisebbségek attitűdjeivel reagálnak a környező világra, amelytől etnikailag nem feltétlenül különböznek. A tanulmány befejező részét két olyan orgánum kavlitatív elemzéseinek eredményei alkotják, amelyekben a neopogány metakultúra szövedéke specifkus identitáskultúrával párosul. Szilárdi Réka a SZTE Bölcsészettudományai Karának magyar nyelv és irodalom, valamint vallástudomány szakján szerezett diplomát. Jelenleg a Vallástudományi Tanszék munkatársa, illetve a Pécsi Egyetem Szociálpszichológia doktori programjának hallgatója. Érdeklődési te- rületei: neopogány metanarratívák, valamint vallási elemek a science fction-ben. E-mail címe: reka@rel.u-szeged.hu Tanulmányom témája tágabb értelemben egy manapság széles körben kutatott jelenségcsoport, az új vallási mozgalmak bizonyos típusainak elemzése, szűkebb értelemben az úgynevezett neopogány csoportok identitáskultúrája a modern avagy posztmodern korban. A témaválasztás oka és indoka többrétű. Magyarországon a 80-as évektől kezdve a különböző vallási közösségek virágzásának lehe- tünk szemtanúi. Ezeket intézményi struktúráik szempontjából a vallásszociológiában megho- nosodott tipológiák szerint osztályozhatjuk, valamint szétválaszthatjuk aszerint, hogy egy adott csoport melyik vallási hagyományt követi (amennyiben követi). A statisztikai adatok szerint (Török 2004: 34) az új vallási mozgalmakhoz tartozók létszáma nem haladja meg a lakosság egy százalékát, az általam vizsgált úgynevezett újpogány csoportok tagjainak száma pedig elenyésző. Ugyanakkor izgalmasnak ítélem azt a felvetést, hogy az újpogányságnak mint nemzetközi szin- ten jelen lévő irányzatnak egy olyan sajátos magyar vonatkozású ága alakult ki, amely a vallási és a nemzeti identitás összefonódásának tekintetében – és esetlegesen a politikai preferencia szempontjából nézve is – érdekes trendeket mutathat. A témakör ugyanakkor több szempontból is problematikus, mivel a címben szereplő kifeje- zések referenciahalmaza nem teljesen kiforrott. Így az első néhány gondolatsor az identitás, a