A TÁJMINTÁZAT VIZSGÁLATA A TISZAZUGBAN TÚRI Zoltán Debreceni Egyetem, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék 4010 Debrecen, Egyetem tér 1., e-mail: zturi@tigris.unideb.hu Kulcsszavak: tájmetria, tájmintázat, Tiszazug Összefoglalás: A tájmetria kvantitatív kutatási irányzat, amely a térbeli mintázatot a tájalkotó elemek geomet- riai tulajdonságain és egymáshoz viszonyított helyzetén keresztül írja le. Munkánkban célul tűztük ki, hogy a tájmetriai paraméterek alkalmazásával elvégezzük két, eltérő tájtípusba tartozó alföldi tájrészlet térbeli mintáza- tának feltárását és összehasonlítását. A tájmozaikokat ortofotókról vektorizáltuk. A területhasználatot a CLC50 felszínborítottsági adatbázis kategóriának felhasználásával 14 osztályba vontuk össze. Táji szinten vizs-gáltunk néhány gyakran használt alaki, kompozíciós és térszerkezeti mutatót. Bevezetés Az 1990-es évektől a folyamatorientált elemzés került a tájökológiai kutatások homlok- terébe, amely induktív módon, terepi mérésekre és térképezésre alapozva nagy léptékben keresi a választ a tájak működésére (Mezősi és Fejes 2004). A tájkutatásban egyre erő- södött a táji rendszereket érő hatások, változások számszerűsítésének igénye, melyre a tájmetria megfelelő megoldást kínál. A tájmetria angolszász tájökológiai módszer, kvantitatív kutatási irányzat. A tájak térbeli mintázatát, mozaikosságát a tájalkotó elemek – foltok, folyosók és az azokat be- ágyazó mátrix – geometriai tulajdonságain és egymáshoz viszonyított helyzetén keresztül írja le (Forman 1995, Lóczy 2002, Kerényi 2007). Az elmúlt 30 évben számos tájöko- lógiai mérőszám jelent meg a tájanalízisben (O’neill et al. 1988, Turner és Gardner 1991, Haines-yOung és CHOpping 1996), de a több tucat index nagy része erősen korre- lál egymással. A redundancia kiszűrésével, az egyes mérőszámok alkalmazhatóságának vizsgálatával többen foglalkoztak (riitters et al. 1995, gustaFsOn 1998, szabó 2009). JaeGer (2000) az általa kidolgozott három tájfragmentációs index – a tájfelosztottság foka (D: Degree of landscape division), a felszabdaltsági index (S: Splitting index), az effektív hálóméret (m: Effective mesh size) – és másik öt fragmentációs mutató összehasonlítását végezte el. A szerző a metrikák gyakorlati alkalmazhatóságának értékelésénél a követ- kező tényezőket vette fgyelembe: matematikai egyszerűség és homogenitás, korlátozott adatigény, intuitív értelmezhetőség, additivitás, monotonitás, a tájszerkezeti különbségek kimutatása és a kisméretű foltok hatásának minimalizálása. Az egyes tájmetriai indexek folt, osztály és táji szinten értelmezhetők (MCgarigal 2002). Nagy léptékben a mutatók az egyes foltok területét, kerületét, alakját, stb. jellem- zik. Az osztályszintű indexeket a foltok jellemzőinek tájhasználati kategóriánként egy- szerűen, vagy súlyozott átlagaként számítjuk. A táji szintű mutatók a táj összes foltjának tulajdonságai alapján kerülnek megadásra. Értelemszerűen minden mérőszámnak nem létezik mindhárom szinten változata: van, ami csak folt szinten és van, ami csak táji szinten értelmezhető. Tájökológiai Lapok 9 (1): 43–51. (2011) 43 brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk provided by Repository of the Academy's Library