2018 ■ 159. évfolyam, 25. szám ■ 1033–1036. 1033 ESETISMERTETÉS Hibás kommunikációs panelek perinatalis veszteség esetén Monostori Dóra 1, 2 ■ Dombi Edina 3, 4 ■ Zelena András dr. 5, 6 1 Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészségtudományi Doktori Iskola, Pécs Szegedi Tudományegyetem, 2 Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar, Preventív Egészségügyi Gondozás Tanszék, 3 Általános Orvostudományi Kar, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, 4 Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Tanszék, 5 Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Szeged 6 Budapesti Gazdasági Egyetem, Külkereskedelmi Kar, Társadalomtudományi Intézet, Budapest A szülészeti és gyermekintenzív ellátás során prae- és perinatalis veszteségeket átélt, gyermeküket gyászoló szülőkkel a tragédiáról először az ellátóteam tagjai beszélnek. A hazai törvényi szabályozás értelmében a halálhírt csak orvos közölheti. E kommunikációs folyamat rendkívül összetett, és speciális helyzetére igyekszünk rávilágítani egy esetleírás segítségével. Vázoljuk, hogy milyen hibás, esetenként rendkívül helytelen „vigasztalónak” szánt megnyilatkozások kísérik a veszteséget átélt anya és a szakszemélyzet kommunikációját. A családok és hozzátartozók vulnerabilitása tetten érhető ezen időszakban, s a halálhír közlését követő szakaszban a hozzátartozók impulzív reakciói is gyakran észlelhetők. Kifejezetten traumatogén a „nem baj, nemsokára teherbe esik, lehet még gyermeke”-tartalmú, vigaszként szánt mondat. E konkrét esetismertetésen és értelmezési keretein keresztül kívánjuk bemutatni, hogy miként tud hatékony támogatást nyújtani egy speciálisan képzett szakember, melyek lesznek azok a szempontok, amelyek a tá- maszadás folyamatában preferenciát élveznek. Mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakirodalom összegző meg- állapításait fókuszba emeljük. Orv Hetil. 2018; 159(12): 1033–1036. Kulcsszavak: vigasztaló kommunikációs panelek perinatalis veszteségben, empatikus orvos–beteg kommunikáció, gyásztámogatás Wrong communication panels for perinatal loss In the case of obstetrics and intensive child care, the members of the medical team are the frst to communicate with mourning parents about their pre- and perinatal loss. According to the national law, only doctors are allowed to re- port death. Our aim is to emphasize the complexity and specifcity of this communication process by presenting a short case study, in which we highlight how improper, incorrect and sometimes misleading this communication can be regardless on the pain of the mourning parents. The mourning period is characterized by the vulnerability of families and very often accompanied with impulsive reactions. Tipical consolatory phrases in the post-mortem com- munication such as “No problem, you are able to get pregnant again and you will have a child soon!” can be especially traumatogenic. Through the presented case description we would like to emphasize how effective support can be provided by a trained specialist, and what aspects should be taken into consideration. In order to beneft from the supporting communication we collected some national and international guidelines. Keywords: consolatory communication panels in perinatal loss, empathic physician–patient communication, support in grief Monostori D, Dombi E, Zelena A. [Wrong communication panels for perinatal loss]. Orv Hetil. 2018; 159(12): 1033–1036. (Beérkezett: 2017. november 26.; elfogadva: 2017. december 20.) DOI: 10.1556/650.2018.31006 ■ © Akadémiai Kiadó, Budapest ESETISMERTETÉS