BENCZE Mátyás  Bírói konformizmus – ítélkezési populizmus az autoriter politikai rendszerek szolgálatában? I. Bevezetés A bírói hatalmi ág alkotmányos demokráciákban önálló politikai szereplő. 1 A bírák döntései alapvetően befolyásolják az állampolgárok életét és más hatalmi centrumok mozgásterét, cselekvési lehetőségeit. Ezt az önálló közhatalmi jellegét azonban már nem tudja megőrizni egy monolitikus politikai intézményrendszert működtető diktatúrában, ahol a központi politikai akarat egyik végrehajtó szervévé válik (például „népbíróság” vagy „vérbírók” formájában). A bíróságok működése a politikai rendszer mindkét jelzett állapotában érdekes és fontos tudományos elemzések tárgya. Stabil alkotmányos demokráciákban a társadalomalakító bírósági döntések demokratikus deficitje, illetve az e döntések meghozatalához szükséges szakmai kompetencia hiánya adhat okot politikaelméleti és intézményelméleti vizsgálódásokra, 2 míg a diktatórikus, totalitárius berendezkedésekben működő jogszolgáltatás a bírák egyéni felelősségének mértékére és a bírói ethosz követelményére irányíthatja a jog- és morálfilozófusok érdeklődését. 3 E két politikai állapot között azonban számos átmenet létezik, és ezek a helyzetek több, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt lényeges kérdést vetnek fel . Mennyiben lehetnek a bíróságok egy demokratikus átalakulás katalizátorai, fiatal alkotmányos demokráciák megszilárdítói vagy ellentététes, a jogállam lebontására irányuló folyamat esetén a jogállam védőbástyái? Továbbá, szintén figyelmet érdemel, ha a bíróságok, az előző esettel szemben, negatív szerepet töltenek be a fenti változásokban: hátráltatják a demokratikus átalakulást, illetve elősegítik egy autoriter vagy akár diktatórikus rendszer létrejövetelét. 4 A totális diktatúrának nem minősülő autoriter rendszerek egyik sajátossága, hogy azokban a rezsim több vagy kevesebb autonómiát biztosít a bíróságok számára. Ez azért áll érdekükben, mert a központi vezetés még a sokkal inkább kontrollálható végrehajtó hatalmon keresztül sem tudja az egyedi jogviták tömkelegét , az esetek sajátosságait is figyelembe véve, eldönteni. Az állam működéséhez szükséges egy bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkező és így a jogértelmezésben és a tényállás megállapításában bizonyos fokú autonómiát élvező vitadöntő fórumrendszer.  BENCZE Mátyás egyetemi tanár, DE Állam- és Jogtudományi Kar, Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék; tudományos munkatárs, MTA TK JTI. 1 A mű a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 azonosítószámú, „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat - fejlesztés” elnevezésű kiemelt projekt keretében, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Debreceni Egyetemen működő DE ÁJK Állami Erőforrások Államtudományi Kutatóműhely együttműködésével készült. A projektirány elhelyezésére lásd HORVÁTH M. Tamás – BARTHA Ildikó: Az ágazati közszolgáltatások rendszertanáról. In HORVÁTH M. Tamás – BARTHA Ildikó: Közszolgáltatások megszervezése és politikái. Merre tartanak? Budapest, 2016. 25–37. o. 2 WALDRON, Jeremy: The Core of the Case Against Judicial Review. The Yale Law Journal, (2006) 6., 1346–1406. o. és GYŐRFI, Tamás: Against the New Constitutionalism. Cheltenham, 2016. 107. o. 3 A jogelmélet klasszikusai közül lásd RADBRUCH, Gustav: Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog. (Ford.: Nagy E.) In VARGA Csaba: Jog és filozófia. Budapest, 1998. 193. o. Újabban: GRAVER, Hans-Petter: Judges Against Justice. Berlin–Heidelberg, 2015. 205–301. o. 4 A probléma persze rendkívül komplex: autoriter rendszerekben sem csupán a bíróságon múlik, hogy milyen döntésekben, milyen ügyek születnek – nem lehet minden igazságszolgáltatási visszaélésért őket tenni felelőssé, bár kétség kívül a bíróságok mondják ki a végleges döntést az egyes emberek vagy csoportok felett. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy más szerveken (ügyészség, más hatóságok) vagy személyeken (ügyvédek, jogvédők) múlik az, hogy milyen ügyekből lesz egyáltalán bírósági eljárás, és a törvényhozó úgy is dönthet, hogy kivesz bizonyos ügyeket a bíróság hatásköréből.