297 Dupcsik Csaba Ivan Ivanovics géppuskája, avagy az alapító főszerkesztő fél-szubjektív 1 visszatekintése a socio.hu első tíz évére htps://doi.org/10.18030/socio.hu.2021.4.297 Kovách Imre nevével kell kezdenem ezt a visszatekintést: a socio.hu 2 ötlete az ő fejéből patant ki. Imrét 2011. január elsejétől nevezték ki az akkor még a Magyar Tudományos Akadémia alá tartozó Szociológiai Kutatóintézet élére, s már decemberben bemutatkozó mailt írt valamennyi munkatársnak, illetve, többek közöt, nekem külön is írt, hogy beszélnünk kellene az én intézetben betöltöt helyemről. Hm. A beszélgetésre végül karácsony előt került sor, így volt időm rá, hogy magamban is tisztázzam a preferenciáimat: semmilyen intézményes iszapbirkózásban nem akarok részt venni, a pozíciókat leszarom, 3 s ameddig lehet, igyekszem ezeket elkerülni. Voltak már, hm, érdekes állásaim – a tpikusnál később kezdet – egyetem előt, szociológiai értelemben elég valószínűtlen fejlemény, hogy végül társadalomtudományos kutató letem, 4 tudtam tehát értékelni ezt a társadalmi pozíciót, amelyben akkor még jól is éreztem magam. Kovách Imre már 2011 elején előállt a személyre szabot javaslatával: indítana egy folyóiratot, s engem kér fel főszerkesztőnek. Mivel úgy véltem, hogy ez nem annyira vezetői/menedzseri feladat (ebben részben naivnak bizonyultam, ld. később), mint inkább szakmai kihívás, viszonylag gyorsan elfogadtam az ajánlatot. A felkérés egy review journal alapítására szólt, tehát egy olyan tudományos – szociológiai – lapéra, amelyben a recenziók, kritkák, vitacikkek, kutatási beszámolók dominálnak. A koncepció mögöt egy sajátos, normatv és szociológiai elemekből összeállítot tudományfelfogás 5 állt: • A) először is, a jó öreg bölcsésznyelvet használva: a (megalapozot) szakmai kritka és vita jó, mert ez viszi előre a tudomány fejlődését; • B) kicsit szociológusabbul: mivel a tudományos publikációk terén túltermelés van, senki sem képes 1 Az alábbi írásból kigyomláltam a dupcsikizmusok egy részét. A folyamat közben konzultáltam a szerkesztőtársakkal is, de most a „szokásosnál” is jobban kell hangsúlyoznom: minden egyes lent olvasható szóért egyesegyedül én vállalom a felelősséget. Két fontos megjegyzés: egyrészt, magyar vagyok, tehát kulturálisan igen fogékony az emlékeim utólagos, mondjuk így, átstlizálására, ezért ennek ellensúlyozására a lapalapítás idején még vezetet, nagyon részletes naplóimra és archivált mailjeimre támaszkodtam; másrészt, a cikk egy kibővítet változata meg fog jelenni a Kényszeres Megismerés blogon (htp:// kenyszeresmegismeres.blogger.hu ), szintén az Ivan Ivanovics géppuskája főcímmel, 2021 decemberi dátummal. 2 Részben az egyszerűség kedvéért, részben hiúságból a cikkben az eredet nevünket használom. Bár volt, aki tapintatosan már az elején fgyelmeztetet, hogy a név, első találkozásra egy blogot sugall, csak évekkel később vetük fel hivatalosan a Socio. hu – Társadalomtudományi Szemle nevet (angolul pedig Socio.hu Social Science Review let a nevünk, mivel 2014-től 2020-ig évente egyszer egy angol nyelvű számot is kiadtunk). 3 Általában még a hétköznapi beszédben is tudatosan kerülöm a trágárságokat, mert manapság gyakran éppen a vulgáris kifejezések hiánya tölthet be némi látens társadalomkritkai funkciót… most mégis úgy érzem, ideje bevezetni e teljesen köznapi vált kifejezést a tudományos prózába is. 4 Legalábbis ezt állítják az elsőgenerációs értelmiségiek mobilitási esélyeit tanulmányozó kollégák. 5 Nagyon erős kísértést leküzdve nem próbálom precízebben kifejteni, így a szakirodalmi hivatkozásokat is inkább teljesen elhagyom. Bocs’, majd legközelebb, egy másik műfajban.